Ismersz? Csak azt hiszed.
Eljutottunk oda napjainkban, hogy igazából már senki sem ismer senkit.(Az már egy másik kérdés, hogy mi magunk sem ismerjük igazán önmagunkat.) Nem ismeri a testvér a testvért, a szülő a gyermekét, a barát a barátot. Csak felszínesen tapogatózunk egymás körül, a társadalmi szabályok és minták határértékein belül, és azt hisszük, hogy a másik könnyedén besorolható […]
Keserédes szájíz.
A mai nap sem indult másképp, mint szokott. Kevés, néhány órás alvás után, a reggeli készülődés közben már tudtam, hogy különleges nap lesz. Katalin-névnap van. Különleges, mert valami furcsa véletlen folytán Édesanyám, Anyósom és a szerelmem is Katalin. Véletlenek pedig, ugye, nincsenek. Testileg-lelkileg készültem a délutáni habzsidőzsire, ám nem gondoltam, hogy a nap másfajta meglepetést […]
Művészi függetlenség és szabadság
Feró küldött egy nagyon jó interjút, amit ide is linkelek nektek. Nem rövid, sőt kifejezetten hosszú, ám legalább ennyire tartalmas és mindenképp elgondolkodtató. Én is sokat gondolkodtam rajta. Az alábbi linken olvashatjátok: Vida Gábor: Erdélyben nincs független értelmiség, a szabadság fikció A legelején szeretném leszögezni, hogy nem tartom magam értelmiséginek, inkább egy alkotó embernek. Olyasvalakinek, […]
Valami véget ért — és valami új kezdődik
Rég írtam. Nem azért, mert nem lett volna miről, hanem egyszerűen nem volt mikor. Annyi minden történt velünk az utóbbi időszakban.A család, a rengeteg projekt és munka mellett felvettem egy új dalt a saját Straight Outta Salonta stúdiónkban, és bár a könyvem már 98%-ban kész, kicsit megakadtam vele. Lelkiismeret-furdalásom is lett volna, ha mindezek mellett […]
Our Story – Straight Outta Salonta
📖 Utolsó simításoknál tartok a készülő könyvemen, amely a 2020–2025 közötti időszak jegyzeteiből áll — valós események és megélt pillanatok alapján. 💭 „Gondolatok egy buborékból a IV. ipari forradalom hajnalán.” ✨ Cím: Our Story – Straight Outta Salonta Már közel a vég –Na nem az élet szempontjából, bár ha jobban belegondolok, a könyv nézőpontjából akár […]
Azzá váltam, aki mindig is lenni akartam
Pénteken jöttem rá valamire: azzá váltam, aki mindig is szerettem volna lenni.Vagy talán már régóta az vagyok, csak eddig nem fogtam fel? Sosem gondoltam volna, hogy közel a 40. életévemhez jutok el erre a pontra. De jobb később, mint soha. Persze mindez sokkal összetettebb, mint ahogy elsőre hangzik. Számtalan elméleti és filozófiai kérdést vet fel. […]
Azt álmodtam – folytatás
Azt álmodtam az éjjel, elszállt minden kétely, Ne legyen soha olyan, aki előtt térdelj, Azt álmodtam, hogy nincs több testi-lelki börtön, A szellemem úgy szál el, körbe-körbe a földön, Azt álmodtam az éjjel, nem szorongsz már semmin, Mindig van kihez szólj, nem szavakat hagysz cetlin, Azt álmodtam, hogy megértő közegre is találsz, Hol nincs különbség, űrhajós, doktor avagy […]
Azt álmodtam
Azt álmodtam az éjjel, hogy újra szent a béke,Nem hal meg több ártatlan, nem folyik el a vére,Azt álmodtam, mindenkinek elég a bére,Nincs éhező se nélkülöző, jut élelem ebédre,Azt álmodtam az éjjel, hogy nincs több csonka család,Nincs több tolvaj, rabló, megbűnhődött a galád,Azt álmodtam, az oktatás olyan szinten szárnyal,Hogy nincs megosztottság sőt egymást váll a vállal,Azt […]
Szabadságon
Szabadságon vagyok – bár ez eddig nem jelentett túl sokat, mert talán még többet pörgünk, mint a „szürke hétköznapokban”. Persze túlzok egy kicsit, mert sok olyan dolgot sikerült végre megvalósítanunk, amit már régóta halogatunk. Például a virágok tavaszi kiköltöztetése a balkonra (igen, tudom, augusztus eleje van), vagy a házi stúdió összeszerelése, amelynek alkatrészei május óta […]
Írok, mert írnom kell.
Érzem, hogy ha nem írom ki magamból ezeket a gondolatokat, azok csak felgyűlnek bennem, mint egy megemésztetlen gyors kaja. Aztán csak erjednek és erjednek, közben kibocsátanak rengeteg káros anyagot, míg végül a gyomorsav – megemésztetlen táplálék híján – már a gyomorfalat kezdi el marni. És ez senkinek sem jó. Főleg nekem nem, figyelembe véve a […]