📖 Utolsó simításoknál tartok a készülő könyvemen, amely a 2020–2025 közötti időszak jegyzeteiből áll — valós események és megélt pillanatok alapján.
💭 „Gondolatok egy buborékból a IV. ipari forradalom hajnalán.”
✨ Cím: Our Story – Straight Outta Salonta
Már közel a vég –
Na nem az élet szempontjából, bár ha jobban belegondolok, a könyv nézőpontjából akár így is lehetne fogalmazni. Bár akkor inkább a születés szót választanám.
A munka vége és a könyv születése – igen, ez a megfelelő kifejezés.
A munka végéhez közeledek, mégis úgy érzem, mintha valami hiányozna. Van bennem egyfajta hiányérzet. Ismerős az az érzés, amikor nem akarod, hogy véget érjen egy pillanat?
Hiszen az út a fontos, nem a cél.
Ez pedig óriási dilemma: vajon folyton úton kellene lennünk? Mert ha egyszer célba érünk, mi értelme van onnantól az egésznek? Valami hasonló gondolatok kavarognak bennem most, a munka vége felé.
Szeretném, ha az út még tartana, de közben a célba is jólesne beérni egy kicsit – megpihenni, kifújni magam, hogy aztán onnan folytathassam.
Ez az! Itt a megfejtés:
ez még nem a cél, csupán egy megálló, egy pihenőhely.
Megvan.
