Pénteken jöttem rá valamire: azzá váltam, aki mindig is szerettem volna lenni.
Vagy talán már régóta az vagyok, csak eddig nem fogtam fel?

Sosem gondoltam volna, hogy közel a 40. életévemhez jutok el erre a pontra. De jobb később, mint soha.

Persze mindez sokkal összetettebb, mint ahogy elsőre hangzik. Számtalan elméleti és filozófiai kérdést vet fel. Sebi mindig mondogatta: hiába várok, sosem lesz egy olyan pont, amikor azt érzem, hogy teljesen felkészültem – sem egy élethelyzetre, sem egy eseményre, sem egy feladatra.

Lehet, hogy most is csak az „előszele” ért el egy valódi megvilágosodásnak, amelynek mély meggyőződéssé kell majd érnie. Hiszen ez belülről kell fakadjon, mégis gyakran kívülről várjuk a választ. Én sem vagyok kivétel.

Az önismeret útján

2020 óta folyamatosan tanulok, felfedezek, keresek és képzem magam több területen.
Az egyik ilyen mellékvágány – bár nem annyira mellékes – a SWS (Survey of Work Style) elemzés volt.

Amikor elolvastam, teljesen magamra ismertem. Román nyelven készült, és ha egyszer lesz időm (ami most épp nincs, hahaha), lefordítom és megosztom veletek a teljes dokumentumot. Addig is kiemelnék néhány számomra legfontosabb részt. Olyan tulajdonságokat, amelyek szerintem a jövő társadalmának alapkövei lesznek – sőt, a jelen társadalmában is azoknak kellett volna lenniük.

Mit mondott rólam az elemzés?
• Türelem: Közepes. Van, amikor a gyors eredmény iránti vágy nyomást gyakorol rám, de bizonyos helyzetekben képes vagyok megőrizni a nyugalmamat. Röviden: rugalmas vagyok.
• Dühkezelés: Kiegyensúlyozott. Ebben még érzem, hogy van hova fejlődnöm.
• Munkához való hozzáállás: Felelősségteljesen és komolyan veszem a feladataimat. A kollégáim számíthatnak rám.
• Versenyképesség: Ez volt az igazi áttörés. Az elemzés szerint az együttműködésre és az egyensúlyra törekszem. Nem a versengés hajt, hanem az, hogy kiegészítsem a kollégáimat. Az információkat gond nélkül megosztom, nem félek attól, hogy ezzel elveszítem az előnyömet.

És itt értettem meg: megérkeztem. Ez volt az, amire mindig is vágytam.

Merre tovább?

Elértem, amit szerettem volna.
Most már „csak” a mindennapi finomhangolás, a folyamatos tökéletesítés van hátra.

Sosem késő. Minden csupán döntés kérdése.