Töprengek, felhúzom magam, lenyugszom, itthon tervezek majd nézem a Madeirai lehetőségeket.
Ezen érzések és cselekmények között tengődöm, mint egy bárka a viharos tengeren. Minden nap egy új esemény, egy új tanítás egy új érzés.
Amikor szembejön veled a rút valóság, hogy bűnösökként cinkos aki néma és rájössz, hogy igazából a társadalom 90 % -a cinkos. Minden szar, mindig a másik a hibás, Én nem, ja, meg csak nekem ne kelljen változtassak semmin. Ez pont olyan mint anno dohányosként amit mantráztam, amikor Kata győzködött, hogy nem egészséges, nekem meg a válaszom az volt, hogy:
Hát legalább ennyi örömöm maradjon már meg.
Érted, az egészségtelenség az öröm.
Komolyan Én kellene szégyellnem magamat azért, amiket gondolok, látok és érzek? Én kell szarul érezzem magam, gombóccal a torkomon, hogy nehogy megbántsak valakit a gondolataimmal és a meglátásaimmal!? Miközben a város és a társadalmunk a szakadék felé evez!?
Komolyan, ti látjátok, halljátok amit mondtok s tesztek? Tudjátok, hogy nincs ez így rendjén de meggyőzitek magatokat arról, hogy nincs mit tenni, mindenhol ez megy!? Komolyan ez a mérce? Meg az önző kis érdekeitek? Legyen az társadalmi, anyagi vagy szociális? Eladjátok a lelketek egy pillanatnyi örömért, hogy aztán másnap sírjatok, hogy minden szar?
Nem tudom elhinni. Komolyan mondom. Mintha a szakadék napról-napra egyre szélesebb lenne köztünk.
A mai napon mindezt megfejelve, bekopogtatott egy idős hölgy hozzánk. Kata nyitott ajtót, én a másik szobában beszélgettem a felújítást végző szakemberrel. Amikor meghallottuk a szobában, hogy megkérdezi, hogy mi Magyar család vagyunk-e illetve, hogy az RMDSZ-től jött, a szakember barátom már félre is kapta a fejét és sietve távozott. Megértem. Ha nem otthon lettem volna, én is így cselekedtem volna.
Egy adott ponton amikor személyes adatokat szeretet volna megtudni(azért itt a GDPR befigyel), illetve közvélemény kutatásként azt a kérdést tette fel, hogy melyik projekttel vagyunk MEGELÉGEDVE a városban…. kinyílt a bicska a zsebemben. Elindultam a konyha felé. A hölgynek jelezte finoman Kata, hogy nem fogunk ezen pártok egyikére sem szavazni, mivel nem értünk egyet sok mindennel, a hölgy elkezdte fényezni a polgármester személyét és a rengeteg elért eredményét…
Ekkor érkeztem ki a konyhába s finoman jeleztem, hogy a gyönyörű városunk hamarosan üres lesz.
A fiatalok elmennek s ennek megelőzésére egyetlen egy valós projektet nem látok.
Ha szeretne meggyőzni minket arról, hogy milyen jó nekünk, rossz helyen jár.
Nagyváradra járok nap mint nap dolgozni mert túlképzett vagyok a szalontai munkaerőpiacon.
A baráti társaságom háromnegyede elhagyta a várost.
….
És még ontottam rá jó néhány fontosabb témát, problémát annál mint ahogyan kinéz most a város.
Szép, szép de üres.
Mikor felemlegettem az automatizálás problémáját ami hamarosan érinteni fogja a városunk gyárait, nem igazán tudott hozzá tenni. Amikor a 2020-as választások másnapján megjelent szemétpénz emelkedést felemlítettem csak terelt, majd a végén bevallotta, tudja ő is hogyan működnek a beszállítók kiválasztásai.
Szép, szép, csak üres.
Megint a bejegyzésem elején megfogalmazott gondolatoknál járunk.
Amikor szembejön veled a rút valóság, hogy bűnösökként cinkos aki néma és rájössz, hogy igazából a társadalom 90 % -a cinkos. Minden szar, mindig a másik a hibás, Én nem, ja, meg csak nekem ne kelljen változtassak semmin.
Apropó, olvastátok a Március 8.-i Elveszett levelet? Csak kérdezem.
