Mindig tanulok valami újat, és gyakran hallok olyan történeteket, amelyek felnyitják a szememet, elgondolkodtatnak, vagy egy eddig ismeretlen nézőpontra világítanak rá.
Kata mesélte egyszer, hogy gyermekként az volt a legnagyobb problémája a szülővárosunkkal, hogy elképesztően büdösnek érezte. Gyakran megfordult falun, gazdaságokban, ahol az állattartás mindennapos volt, mégis a szülőváros bűze teljesen másként hatott rá. Ahogy felnőtt, valószínűleg ez az illat nem tűnt el, hanem egyszerűen megszokta, így már nem érzékelte többé.
Honnan jött rá minderre? Évekkel később, amikor egy kedves barátnője a kisfiával megszállt az akkori apartmanjában, kiderült az igazság. Az állomástól a városközpontig tartó séta során a kisfiú többször is panaszkodott arra, hogy milyen büdös van a városban. Nem lehetett véletlen. A bűz valószínűleg ugyanaz maradt – csupán Kata, aki ott élt, már megszokta, míg az átutazó kisfiú azonnal észrevette.
Ez a történet eszembe juttatta a választásokat. Ugyanúgy, ahogy az emberek megszokják a “szarszagot”, a városban megszokott bűz is láthatatlanná válik az ott élők számára. És persze, ha valaki megszokja ezt a szagot, érthető, hogy egy parfüm illata először szokatlannak, talán zavarónak is tűnik.
