Utolsó nap ebből az évből, bár részemről az idő 2020 óta megszűnt létezni, mégiscsak el kell játszanom ezt a szerepet, hogy a társadalom ne rekesszen ki teljesen. Még.
Igaz, az utolsó Gondolatok egy Panelből adásban, a XXXVIII. részben már tartottam egy „évértékelőt”(undorodom ettől a szótól, posztkommunista hangzatú), de ahogyan Kata is mondta, jobban szereti olvasni az írásaimat mint a videóimat nézni.
2023 -ban határozottan húztam egy vonalat a régi és az új életem között. Sokan maradtak a vonal mögött, egy része szándékosan egy másik része pedig nem bírta tartani a tempót, lemaradt mint a borravaló, de nyugi, amint a célba értem visszajövök értetek.
Talán a legfontosabb dolog ami 2023 hozadéka számomra, hogy sikerült megbékélnem magammal és megbocsájtanom magamnak.
Idén is kijutott bőven a „jóból”.
Olyan traumákkal kellet szembenéznünk, amire senki nem készített fel az elmúlt 37 év során. A veszteségek amiket elszenvedtünk alapjáraton változtatta meg a látásmódunkat, a világról, az emberekről, a társadalmi hipnózisról.
2024 legnagyobb feladata, ahogy most így 2023 utolsó napján látom, az az, hogy megtudjak bocsájtani másoknak.
Megbocsájtok, de nem felejtek,
Úgy viselkedtek, mint akit fejbe veretek.
Ezzel a néhány sorral kívánok mindenkinek békés, boldog új évet és ha még nem láttátok a Gondolatok egy Panelből – XXXVIII. epizódját, ajánlom figyelmetekbe.
Tisztelettel,
Mr.Siid
