Unom azt, hogy véleményt kérsz,
Mikor elmondom, te nem hallgatsz rám,
Unom azt, hogy utána sírsz,
Hogy igazam volt, de mindegy most már,
Unom azt, hogy előre szólok,
Szakadékba vezetnek a sunyik,
Unom azt, hogy a szakadék szélén,
Tőlem kérsz hevedert s gumit,
Unom azt, hogy folyton rinyálsz,
De nem hallgatod meg a megoldást,
Unom azt, hogy folyton piálsz,
De nem adod be a felmondást,
Unom azt, hogy folyton hívsz,
Írsz, nyomasztasz, hogy visszahúz,
Unom azt, hogy nem cselekszel,
Pedig látod a rendszer mind megnyúz,
Unom azt, hogy szurkoló vagy,
Fotelből nézed a játszmát,
Unom azt, hogy nem veszed észre,
Érted is tolom a bástyát,
Unom azt, hogy jobban tudod,
S pont ezért jutottunk ide,
Unom azt, hogy nem állsz félre,
S a szemedből kiáll a szike,
Unom azt, hogy ezt le kell írjam,
El kell mondjam, míg felébredsz,
Unom azt, hogy előszőr nevetsz,
Aztán tapsolsz, majd mesélhetsz… Rólunk.
Hogy, két éve már szóltunk róla,
S aktív részese voltál a fotelből az otthonodba.
Mert mi megcsináltuk.
