A napi 1,5 – 2 óra utazás során van bőven időm elmélkedni, jövőbeli terveken, a jelen aktualitásain és néha a múlt emlékein. Szerda reggel elérzékenyülve gondoltam vissza a régi időkre bízván abban, hogy hasonló jó élményeket és emlékeket tudok majd én is átadni Krisztiánnak, mint ahogyan nekem is édesapám.
A visszaemlékezést tovább görgetve eszembe jutottak azok a különleges illatok, ízek amiket gyermekkoromban éreztem és amiket hozzá tudtam kötni egy-egy élményhez, évszakhoz, eseményhez.
Azon felül, hogy az ételeknek is mintha más íze lett volna, emlékszem a tél illetve a horgászatok alkalmával megtapasztalt hajnali mező-vízpart különleges illataira.
A téli reggelen, amikor a szellőztetett konyhába betakarózva feküdtem a nagyszülőknél, pirítós és kakaó keveredett a füstölgő kályha és a kintről beáramló hűvös levegő illatával, miközben verőfényes napsütés áramlott be a konyhaablakon. , Az elmém felidézi és mintha az emlékkel az illat is visszatérne, de valójában tisztában vagyok vele, hogy ez csupán emlék s nem a valóság, ugyanis azóta sem éreztem ezen különleges ízeket, illatokat. Néha nosztalgikusan előtör belőlem a vágy, hogy újra felkutassam őket, ilyenkor el is kezdem a keresést de eddig sajnos nem jártam eredménnyel.
Megható ezekre visszagondolni sőt emlékezni, mert azt jelenti, hogy ezen apró ízek, illatok nagyon fontos szerepet játszottak az életem alakulásában. A napokban egy podcast beszélgetésben hallottam, már nem emlékszem pontosan hol és kinek a szájából, nem is tudom pontosan idézni, a következő mondatot: ” Szüleim úgy neveltek, hogy nem vettem észre, hogy nyomorgunk”. Ez a mondat belém hasít most is, és még inkább megédesíti azon éveket amikre most ilyen elérzékenyülve gondolok vissza.
Nektek volt hasonló érzésetek, ízetek/illatotok?
