A tegnapi nap minden szempontból megtisztelő volt. Nem csupán azért, mert egy olyan esemény részese és társszervezője lehettem, amilyenben eddig még soha, hanem azért is, mert – minden túlzás nélkül állíthatom – ilyen zseniális művészekkel, a partiumi kortárs művészet legjelentősebb képviselőivel állhattam egy helyen, egymás mellett, Jámbor Ferencz egyéni kiállításának megnyitóján. Székely Ervin író és újságíró megnyitóbeszéde felemelő volt. Nem csupán azért, mert minden elhangzott szavával egyetértettem, és úgy éreztem, mintha azokat én vetettem volna papírra, hanem mert Feró festményei és grafikái között minden megszólalás, minden szó még erősebben és varázslatosabban hatott. Az erőt, a tiszta ösztönösséget és a finom művészi energiát minden áthatotta. Jó volt tegnap ott lenni.

A kiállítást október 24-ig tekintheti meg minden kedves érdeklődő a Moszkva Kávézóban.

Íme a tegnap elhangzott slam poetry előadásom szövege, amelynek a Gondolatok a melós járaton, a harmadik műszakba tartva az akkumulátorgyárba címet adtam:

Kisvárosban élek, vagyis hát élnék,
Az üres hűtő okozza a lehengerlő élményt,
Zöld a fű, az ég pedig szép kék,
Az unalom az megöl, az irigység meg szét tép,
A legnagyobb problémád, hogy mi történt a szomszéddal,
Hogy ki kivel kavar, az a BMW (meg) honnét van?
Jólét? az nincs! úgyhogy inkább jó éjt!
Feküdj az oldaladra, hagyd dolgozni a hóhért,
A segély ismét késik, az nem véletlen felénk,
A postás megint elitta a kocsmába a felét,
Lehajoltam, nini ez az életszínvonal?
Pont mint a Barátok közt, csak román szinkronnal,
Fű helyet a haját tépi, az aki itt szerencsés, – Mi nem!
Egész nap a csellengés, putriban a fellengzés,
Kokó helyet port szívunk, az utcán és a gyárban,
A verejtékben úszunk, lassan kiázik a lábam.
Sofőr úr mondja meg, hová visz a járat?
Itt a szántóföldek szélén, mik ezek a gyárak?
Az a város mint egy putri, zombik ők vagy emberek?
Ez kisvárosi getto; ne szállj le mert itt rekedsz!
Nem kell nekünk baj, ha a szomszédnak van elég,
A szitu olyan felénk, a pénz kezünkben elég,
Esténként a késdobálóban szól a retro,
Compton az egy lófasz ez egy Kisvárosi Gettó.
Tudom, hogy van menny mert a pokolban már jártam,
Bekukucskáltam, mivel kulcs nem volt a zárban,
Csodákat is láttam, miket későn vettem észre,
Nem voltam túl figyelmes, nem hallgattam a waze-re,
Amíg azt játszod el, hogy minden rendben,
Süllyedő hajón a korlát is szebben,
Csillog-villog, ne hagyd magad cserben,
Ez gázórás, gázolás, halkan csendben,
Arra sem reagálsz ha kifosztanak,
Miért is zavarnának a kínos szavak!?
Amik évértékelőn elhagyják a száját,
Mosolyogva hagyta el ezrek hazáját,
Import-export az emberi élet,
Eltelnek évek, s te egyedül nézed,
Hogy átvertek azok akik mást ígértek,
Akikben megbíztál, hamis színészek.
A jóindulat nem halt ki, itt lakik legbelül,
Akárhogy is érzed, soha nem vagy egyedül,
Ha a szabadságod fenyegetik, ti tüntessetek,
Fejfa helyett, ha meghalok egy fát ültessetek.
Ösztönösen megérzem, báránybőrben a farkast,
A mézes-mázas szavak helyett a szívedre hallgas,
Ne felejtsd el mindazt, amit ellenetek tettek,
A szavak nem számítanak, tudod, csakis a tettek,
Karantén, oltás, egymás ellen uszítás,
Sokan voltunk de végül kevés maradt az utitárs,
A kényelmet választotta, a megbélyegzés helyett,
Újjal mutogattak, de nem hagytuk el az elvet,
Konteós buta, mert nem vágytam a plázába,
Sörözni a kocsmába, jókat inni számlára,
Ki egymás ellen uszít, hidd el, hogy csak butít,
Farkasok között, megválasztották a nyuszit,
Amerre a szél fúj, a jellemtelen arra hajlik,
Gerinc nélkül, a háttérbe, manipuláció zajlik,
Figyeld minden lépésem, elkerüljük a gödröket,
Nem hagyjuk, hogy vezessenek, elhajtjuk az ökröket.
A jóindulat nem halt ki, itt lakik legbelül,
Akárhogy is érzed, soha nem vagy egyedül,
Ha a szabadságod fenyegetik, ti tüntessetek,
Fejfa helyett, ha meghalok egy fát ültessetek.