Nézem ahogy eszmék, teszik tönkre az esszét,
Ne csak lássék-tessék, bűntudat is lesz még,
A világot ne cseszd szét, nem egyedül a tied,
Nyomodba bárki is liheg, ha felperzsel a liget.

A saját valóságod sajnos beleért az enyémbe,
Nem is lenne gond, ha nem másznál a tenyérbe,
Annyi szép madár van, a fecskére légy büszke,
Ne fecséreld a szót arra kinek nem erős a rüsztje.

Tüskevár a jelképünk, a nézésünk sem büszke már,
Hajnalban melóba menet téged is a tüske vár,
Ha fogy a magyar, megoldás ha elvesszük az áramot,
A kocsma program kisegít ha nem rózsás az állapot.

Ha karikás az ostor, lehet orrában is karika,
Ha játékgép függővé vált a disznótoron Marika,
Mondj nemet a dologra, a stampedli mint új címer,
De ne adjunk itt ötleteket csak azért mert úgy rímel.

Ti gúnyolódni jártok oda, ott ahol a gúnyhatár?
100 éve, csak ebből éltek, míg mindenki újra vár,
Lehetne, hogy végre egyszer csendben maradnátok!?
És a véleményeteket, magatokba tartanátok?