Írok, mert írnom kell.
Érzem, hogy ha nem írom ki magamból ezeket a gondolatokat, azok csak felgyűlnek bennem, mint egy megemésztetlen gyors kaja. Aztán csak erjednek és erjednek, közben kibocsátanak rengeteg káros anyagot, míg végül a gyomorsav – megemésztetlen táplálék híján – már a gyomorfalat kezdi el marni. És ez senkinek sem jó. Főleg nekem nem, figyelembe véve a […]
Eltérő frekvenciákon
Egyre kevesebb emberrel találom meg a közös hangot, mintha nem ugyanazon a frekvencián működnénk. Amikor követem a világ történéseit, elszomorodom. Ma olvastam FAM egyik írását, amiben arról ír, hogy manapság minden csak az adott pillanatnak szól, és a társadalom emlékezete soha nem volt még ilyen rövid. Eszméletlenül igaz gondolat. Ezt olvasva meg is fejtettem az […]
Apaság, munka, morál – személyes vallomás egy új korszakról
Annyi minden történt velünk az elmúlt öt évben – sokkal több, mint az azt megelőző harminckilencben összesen –, hogy szinte alig tudom megemészteni. Mielőtt szavakba tudnám önteni az eseményeket, máris jön a következő. Ezeket a sorokat egy csendes délutánon írom, miközben a fiam alszik és Kata főz. A háttérben New York-i jazz rap szól, és […]