Annyi minden történt velünk az elmúlt öt évben – sokkal több, mint az azt megelőző harminckilencben összesen –, hogy szinte alig tudom megemészteni. Mielőtt szavakba tudnám önteni az eseményeket, máris jön a következő.
Ezeket a sorokat egy csendes délutánon írom, miközben a fiam alszik és Kata főz. A háttérben New York-i jazz rap szól, és végre van pár percem leírni azokat a gondolatokat, amelyek tegnap óta nem hagynak nyugodni még mielőtt a lélek túlterhelődik és felejt.
🎂 Egy év, egy élet – Krisztián születése és a lelki kettősség
A legfontosabb: egyéves lett a kisfiunk, Krisztián. Hihetetlen, milyen gyorsan eltelt ez az év. Tele volt történésekkel, örömökkel, mégis sokszor ott bujkált bennem a hiányérzet. Úgy érzem, nem haladok eléggé a projektekkel – mintha egy helyben toporognék. Tisztán látom, mennyi a teendő, és milyen kevés az idő. Ez a gondolat présként szorítja az elmém, satuként nyomja a lelkem.
Állandó lelkiismeret-furdalással élek. Ha kimarad egy fürdetés a munka miatt – bánt. Ha nem végzem el időre a feladataimat, mert inkább a családdal vagyok – az is. Az arany középutat megtalálni szinte lehetetlen ebben a túlhajtott társadalmi rendszerben.
🧠 Trauma és digitális árnyék – kapcsolatok újragondolva
Az utóbbi időben egyre gyakrabban érzem: az emberi kapcsolataim olyanok, mint a böngésző előzményei. A 2020-as év – számomra a „nulladik év” – mély nyomokat hagyott bennem. A traumák, a nyomasztó történések nem tűntek el. Hiába próbálom törölni az „előzményeket”, a temp fájlban megmaradnak – láthatatlanul, de folyamatosan foglalva a helyet. És ez nyomaszt.
Ennek ellenére új emberi kapcsolatokra mégis nyitott vagyok – lásd a májusi filmforgatást. Az emberi minőség számít.
⚖️ Morál – amikor az elvek megroppannak
A legnehezebben mégis azokat a helyzeteket viselem, amikor az etika és a morál elvesznek a hétköznapi érdekek között – böngészve a temp fájlban megmaradt baráti kapcsolataim között – rájövök, üríteni kell azt a tempet.
Amikor például egy újságíró ismerős a piacgazdaságról ír, miközben évekig pártközeli alapítványokból vagy közpénzből tartotta fenn magát.
Vagy amikor a helyi tanácsosok – bár nem értenek egyet az „eldöntött” rendeletekkel – mégis meghajlanak, és 600 lejes Júdás-ezüstért elárulják a közösséget.
És nem csak politikusokról van szó. Ügyvédek, vallástanárok, vállalkozók is megroppannak – akkor mit várunk el a társadalom többi részétől itt a IV. ipari forradalom hajnalán?
Hol van ilyenkor a morál? Hol az etikai tartás? Ki viszi a fákját? Ki mutatja az irányt?
🔚 Zárszó – frissíthető rendszer
Az ember is rendszer. Az emlékek, kapcsolatok, traumák – mint fájlok – betelítik a memóriát. A törlés nem mindig elég. A rejtett „temp” mappák lassan, de biztosan befolyásolják a működésünket.
Mégis: meg lehet tanulni együtt élni velük. Tudatosan, őszintén, kritikusan – és mégis nyitottan az új kapcsolatokra, lehetőségekre.
Mert a rendszer nem attól omlik össze, hogy túl sokat fut – hanem attól, ha nem frissítjük. – www.salonta2050.ro
