Sok mindenre lehetek büszke a jelenlegi életemből – főleg az elmúlt öt évből. De most nem sorolom fel mindet, mert:
1. Nem szeretném, ha dicsekvésnek tűnne.
2. Nem biztos, hogy érdekel bárkit is.
3. Szeptemberben úgyis megjelenik a könyvem, ott majd elolvashatjátok.

Ami most zeneileg a legnagyobb büszkeségem, az a legújabb lemez. Illetve az a tény, hogy együtt dolgozhattam egy igazi zsenivel, Radosz A Naggyal. Egy élő legenda, akinek a profizmusát és maximalizmusát senki sem vitathatja.

Persze rengeteg embernek tartozom köszönettel, többek között:
• Déri Tamásnak, aki összehozta a közös munkát Radosszal,
• Kolláth Zsoltnak,
• Simó Zsoltnak,
• Laczikó Lászlónak (mint hangmérnök),
• Kollányi Zsuzsinak,
• Funktasztikusnak,
• és Tóth Gábornak mint közreműködő.

Mindannyian fantasztikus emberek.

A jelenlegi album hangzásvilágát viszont leginkább Radosz A Nagynak köszönhetjük. Ahogy DJ Peppino is írta: kuriózum lett ez a lemez. A mai, sokszor steril hangzású környezetben ez az anyag kiemelkedő: funky, koszos, dallamos, és a mondanivalója sem éppen “2 byte-os”.

Ne értsétek félre: rengeteg jó produkció születik manapság is, de ez egy kicsit más.

És én büszke vagyok rá. Nemcsak arra, hogy hogyan szól, és kikkel készült, hanem arra is, hogyan készült. Bár két megjelenési dátumot is kitűztünk, a minőség sosem esett áldozatul a határidőknek.

Önzetlenül, tiszta szívből, az anyagi profitot teljesen mellőzve dolgoztunk – éjjel-nappal, de leginkább éjjel.

És végül: július 1-jén megjelent.
Hallgassátok, töltsétek le, osszátok meg, hogy minél több helyre eljuthasson – a világ minden tájára!
És a legeslegfontosabb: élvezzétek.