A tegnapi nap során egy pillanatra bevillant valami — egyfajta megvilágosodás — miközben épp a kisgyermekemet etettem.
Ő egy Csoda.
A történetet, amit ide is leírhatnék, inkább meghagyom a készülő könyvem oldalaira.
Mivel ezeket a sorokat a közösségi médiában is megosztom, tudom, hogy az ott lévő embereknek csupán töredéke áll készen egy ilyen történetre.
Ezért ez a megtiszteltetés azoké lesz, akik majd megrendelik a könyvemet.
Valószínűleg közülük kevesen fogják „trollkodva” szétcincálni a történetet — akár hiszik, akár nem.
Egy villanás a tudat közös teréből
Szóval, miközben az 1 éves és 4 hónapos (lassan már 5) babánkat etettem, hirtelen bevillant ez az érzés — valahonnan a tudat közös teréből.
Másodpercek töredéke alatt egy egyszerűnek tűnő, ám annál mélyebb és paradoxabb felismerés bontakozott ki bennem:
Az, hogy Ő egy Csoda, az tény. Ez pedig azt jelenti, hogy minden ember, aki ezen a Földön él, szintén egy Csoda. Ergo: nem létezik lehetetlen.
Három kategória, három valóság
Aki ennek az ellenkezőjét ismételgeti, vagy próbálja hangosabban mantrázni, az:
- tudja, hogy igaz a fenti kijelentés, de önző érdekeire használja ezt a tudást;
- egyszerűen nincs meg benne a megfelelő tudás;
- vagy a társadalmi hipnózis, illetve az első pontban említett megtévesztés áldozata.
Záró gondolat
Ez a felismerés számomra nemcsak spirituális tanítás volt, hanem emlékeztető is:
a mindennapok legapróbb pillanataiban rejlik a legnagyobb igazság.
Ott, ahol nem is keresnénk.
Minden ember maga a Csoda.
És ha ezt valóban megértjük, többé semmi sem lesz lehetetlen.
