Kollektív fáradtság
Érezhető a társadalom minden rétegében – már ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről. Fiatalok, idősek, szegények, gazdagok egyaránt mintha belefáradtak volna abba a szerepbe, amit évek óta, a társadalmi elvárásoknak megfelelve, magukra kényszerítettek. Ez a szerep nem visz előre, sőt, talán inkább visszahúz. Már kinőttük, kényelmetlen, szakadt, piszkos is. Itt az ideje levetni. De ha már […]
Statement – Közlemény.
Tegnap kedves művész barátaim léptek fel a törzshelyünkön, a Street Food Bistroban: No Cable Acoustic, Si Mai Mela és Keresztes István. Amikor elhangzott a közös dalunk, A Hír, és meghallottam, ahogy Gábor elszavalja a részemet, be kell vallanom, hogy egy könnycsepp jelent meg az arcomon. Bár kollégáim ezúttal is hívtak, hogy adjuk elő közösen a […]
Mister Siid korszak vége, Master Siid következik.
Ahogy azt az oldalam bemutatkozó szövegénél is olvashattátok, 2020 mérföldkő volt az életemben, pont úgy ahogyan sokan másokéban is még ha többségük egyelőre nincsenek is tudatában ezzel, hamarosan kitisztul a kép előttük is. Mivel egy alkotó ember, mindig előre dolgozik, a fiókban lévő projektek egy része ki került és a következő hetekben, hónapokban még meg fog […]
Romlott Remény.
A remény hal meg utoljára – tartja a mondás. Bele gondoltam ebbe és az jutott eszembe, mennyire átverjük magunkat ezzel a mondattal, gondolattal, érzéssel. A remény szinonímiája a becsapás is lehetne ha jobban belegondolunk. A remény olyan, mintha egy horoggal a szádban sétálnál, a zsinór végét pedig valaki egyfolytában húzná. Ann Patchett De természetesen nem szeretnék […]
A félbeszakadt írás.
Tegnap elkezdtem egy bejegyzést, de abba is kellet hagynom. Ki töröltem, újra nekifutottam, közben takarítottunk, csőtörés a fürdőszobában meg hasonló apró hétköznapi dolgok. Még jó, hogy Vasárnap volt… Neki fogtam újra, de felkavart a téma. Túlzottan is bíztam az emberek tudatosságában, gerincességében, de egyelőre még nem tart ott a nagy többség, hogy az alapelveiket egyáltalán […]
Szekunder szégyen.
Akkor érzünk szekunder szégyent (maradjunk most már ennél a megfogalmazásnál), ha azt látjuk, hogy mások nyilvánosan hasra esnek, bénáznak, vagy eléggé ciki módon vétenek a társas illemszabályok ellen. Gondolom, ti is éreztetek már hasonlót(ha nem akkor nagyon szerencsések vagytok) amikor más cselekedete, megnyilvánulása miatt TI szégyenkeztek. Ez általában akkor történik amikor valami nagyon gagyi, egyszerűen kivitelezhető, kevés […]
Ki gondolta volna, hogy egyszer Siid is megkomolyodik!?
Hangzott el a bejegyzés címében szereplő mondat egy olyan volt kolléganőmtől, akivel kb. 5 éve dolgoztam együtt. Azóta rengeteg idő telt el, de ami még fontosabb rengeteg olyan dolog történt ami ezen „megkomolyodásomhoz” vezetett, ami egyébként egy egészséges evolúció része. Persze az ő szemükben, sőt rengeteg ember szemében akikkel az elmúlt években szándékosa vagy véletlenül megszakadt […]
Régi-új megjelenések 2.0
Sikeresen felkerült a digitális platformokra a 2013-as Önpusztító a 2015-ös Göröngyös utakon és a 2016-os Dadával közösen készített Az Első lemezek.
„A gyengék megvezettek az erősek hallgattak,így kaparinthatták meg a kutyák a hatalmat.”
Azt vettem észre, az elmúlt időszakban, hogy a közvetlen ismerőseim, barátaim bár hallják amit mondok, nem vesznek kellőképpen komolyan. Ez több dolog miatt is van így, lehet én sem vagyok kellőképpen agresszív, mint ahogyan azt már megszokták másoktól, de az egyik dolog szerintem az, hogy az ő szemükben még mindig ugyanaz az ember vagyok aki 2020 […]
Kísérteties emlékkép.
Épp a mai Podcast felvételünk során, amikor a társadalmi, nemzeti megosztottság témájához értünk, beugrott egy félelmetes, kísérteties emlékkép és egy felismerés. Anno a kétezertízes évek közepén, Zsolti barátommal Bosznia-Hercegovinában nyaraltunk és az egyik nap programjaként ellátogattunk Mostar városába. A város nevét az azt keresztülszelő Neretva folyón álló hidak egyikéről, az úgynevezett „Öreg hídról” kapta (szerbhorvátul Most stari vagy Stari most; most = híd, stari = […]