Augusztus vége van, de már olyan, mintha ősz lenne. Félreértés ne essék: számomra ez a legideálisabb időjárás, amikor a hőmérséklet 24–25 °C körül tetőzik. Ahogy kint változik az idő, úgy kúszik be ez az őszies hangulat lassan a lelkembe is – ha létezik egyáltalán ilyen szó, hogy ősziesesség.

Az elmúlt hét fárasztó volt: szellemileg és testileg egyaránt sokat kivett belőlünk. Talán az időjárás hirtelen változása is rásegített erre. Nehéz bevallani, hogy az ember öregszik, és a szervezete már minden apró változásra reagál – ha előre nem is, utólag biztosan.

Idealista vagyok, de nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy nálunk mindig minden rendben van. Nyilván nincs így. Egy dologra viszont ösztönösen figyelek: ha valami nincs rendben, azt ne vetítsem ki a szeretteimre vagy a környezetemre. Inkább próbálom átalakítani valami alkotássá – ha lehet. Persze, ez sem mindig sikerül úgy, ahogyan szeretném, de igyekszem.

Egyik este meghatódva néztem a gyermekem édesanyját, ahogy fáradtan belemártózott egy kád forró vízbe. Mindene fájt. Amikor végignéztem a vállán és a lábán, kettős érzés fogott el: hála és fájdalom. Hála, hogy egy ilyen csodás nőt és anyát tudhatok magam mellett, és fájdalom, amikor láttam, min megy keresztül nap mint nap. Mutatta a kék-zöld foltokat a lábán, amiket a rohangálás, a Krisztián utáni mászás, vagy éppen egy szekrénnyel való ütközés okozott. A kezén és a vállán harapásnyomok éktelenkedtek – apró jelek, amiket a fogzó, fáradt kisfiunk hagyott rajta altatás vagy öltöztetés közben.

Ott álltam, és csodáltam. Úgy bámultam rá, mint egy kisgyerek a szuperhősre, aki mindent kibír. Egész nap egyedül állja a sarat, és a könnyebb utat soha nem választva nem ülteti Krisztiánt a tévé vagy a telefon elé. Inkább játszik vele, foglalkozik vele, pörög, szinte megállás nélkül – sokszor inni, sőt enni sem jut ideje. Számomra ő az igazi hős.

De még a hősök is elfáradnak néha. Ilyenkor kellene nekem a helyzet magaslatán állnom. Nem mindig sikerül.

Lehetne kifogásokat keresni. De nem akarok. Inkább a megoldást keresem, hogy a jövőben én is fel tudjak nőni a feladathoz.